Ügynökség, szabadúszó vagy az ismerős gyereke? Így válassz fejlesztőt

Az ügynökség legnagyobb erénye a kapacitás és a folyamat. Van projektmenedzser, van tervező, van fejlesztő, és van helyettesítés, ha valaki kiesik. Egy nagyobb projektnél, ahol egyszerre kell arculat, szövegírás, kampány és fejlesztés, ez valódi érték, és őszintén mondom: ilyenkor az ügynökség a jó választás. Egy nagyvállalati weboldal többnyelvű tartalommal és jogi egyeztetésekkel nem egyemberes műfaj.

Ennek viszont ára van, mégpedig kétféle. Az első a pénz: az irodát, az értékesítőt és a projektmenedzsert is a te számlád fizeti meg. A második a távolság. Ritkán beszélsz azzal, aki a kódot ténylegesen írja, közted és a fejlesztő között ott a kapcsolattartó, és gyakran látom, hogy a kisebb ügyfelek projektje a legfiatalabb kollégánál landol, mert a szeniorok a nagy fiókokon dolgoznak. A kérésed háromszor fordul, mire kódsor lesz belőle, és mindhárom fordulón torzulhat.

Kis és közepes projektnél ezért érdemes megkérdezned: pontosan ki fog dolgozni az oldalamon, és beszélhetek-e vele közvetlenül?

A szabadúszónál pont az van meg, ami az ügynökségnél hiányzik: a közvetlenség. Akivel egyeztetsz, az írja a kódot, nincs elveszett üzenet, nincs többszörös áttétel, és az alacsonyabb rezsi miatt az ár is barátságosabb. Nálam például a weboldal nettó 260 000 Ft-tól, a webshop 560 000 Ft-tól indul, és ezt nem titkolom: az áraim kint vannak az árak oldalon, mert szerintem a bizalom ott kezdődik, hogy nem kell három e-mailt váltanod egy számért.

A gyenge pont a busz-faktor (bus factor): hány embernek kell kiesnie ahhoz, hogy a projekted megálljon? Szabadúszónál ez a szám pontosan egy. Ha a fejlesztőd megbetegszik, pályát vált, külföldre költözik vagy egyszerűen túlvállalja magát, az oldalad árván marad. Az egyik legrosszabb eset, amit láttam: a tulajdonos évek óta nem tudott hozzányúlni a saját oldalához, mert az egyetlen ember, aki hozzáfért, nem vette fel a telefont. Nem rosszindulatból, egyszerűen továbblépett, és senki nem gondolt rá, hogy ezt szerződésben kellett volna kezelni.

Ettől még nem rossz döntés a szabadúszó, de a busz-faktort neked kell kezelned, méghozzá a szerződéskötés pillanatában, nem akkor, amikor már baj van.

Az ismerős gyereke papíron verhetetlen: okos srác, ért hozzá, és baráti áron, néha ingyen megcsinálja. A gond nem a tudásával van, sok fiatal fejlesztő kifejezetten tehetséges. A gond a keretekkel. Nincs szerződés, nincs számla, nincs határidő, amit számon kérhetnél, és mivel a kapcsolat családi vagy baráti, úgysem fogod számon kérni. Nem fogsz a vasárnapi ebédnél reklamálni, hogy két hónapja nem működik a kapcsolatfelvételi űrlap.

Aztán jön az élet: felvették az egyetemre, elment dolgozni egy céghez, és az oldalad ott maradt egy olyan technológián, amit ő épp akkor tanult, dokumentáció nélkül. Ilyenkor a következő fejlesztő (gyakran én) széttárja a kezét, mert olcsóbb újraépíteni, mint kibogozni. Az ingyen elkészült oldal így összességében többe kerül, mint ha elsőre rendesen készül el: kifizeted az újraépítést, és közben elveszett az az egy-két év is, amíg az oldal nem hozott ügyfelet.

Egy dolgot azért mondjunk ki: hobbiprojekthez, egyesületi oldalhoz vagy egy próbaképp indított ötlethez teljesen jó megoldás lehet az ismerős. Ott nem üzletkritikus a rendszer, és a tét kicsi. A határvonal ott húzódik, ahol az oldal már bevételt hoz vagy ügyfelet szerez: onnantól ez nem szívesség, hanem infrastruktúra.

A három út kockázata eltér, az intő jelek (red flagek) viszont közösek. Ezekre figyelj, mielőtt aláírsz bármit:

• Nincs írásos szerződés, vagy „majd utólag megírjuk”. Ami nincs leírva, azt nem tudod számon kérni.
• A domain, a tárhely vagy az admin-hozzáférés nem a te nevedre szól. Ez a leggyakoribb és legfájdalmasabb hiba: az oldalad gyakorlatilag másnál van.
• Nincs dokumentáció, minden egyetlen ember fejében él. Kérdezd meg, mit kapsz kézhez az átadáskor.
• Az árazás ködös. Ha egy számot csak telefonban vagy kávé mellett hajlandó mondani valaki, az ritkán jó jel.

Egyik jel sem jelenti automatikusan, hogy csalóval van dolgod. Azt viszont igen, hogy a kockázat nálad marad, és érdemes rákérdezned, mielőtt fizetsz. A leggyakoribb kérdéseket, amiket ilyenkor kapok, összegyűjtöttem a GYIK oldalon.

Mivel egyszemélyes vállalkozás vagyok, a busz-faktorom pontosan egy, és ezt nem tudom letagadni. Amit tudok: úgy dolgozni, hogy nélkülem is életben maradjon minden, amit építettem. Arra építek, hogy minden projekthez készüljön dokumentáció, a kód pedig széles körben ismert technológiákra épüljön (WordPress és WooCommerce, egyedi rendszereknél Next.js és Postgres), tehát bármelyik hozzáértő fejlesztő át tudja venni. A domaint, a tárhelyet és a hozzáféréseket pedig az ügyfél nevére kötöm, nem az enyémre. Ha holnap eltűnnék, az ügyfeleim mindent visznek magukkal.

A folyamatot is átláthatóvá tettem: a saját ügyfélportálomon egy helyen követheted a feladatokat, a számláidat és az időpontfoglalást, a karbantartás pedig moduláris havidíjas, nettó 10 000 Ft/hó-tól, írásban vállalt válaszidőkkel (SLA). Hogy ki vagyok és hogyan dolgozom, azt a rólam oldalon írtam le részletesen, az eddigi munkáimat pedig a referenciák között találod.

Ha most állsz fejlesztőválasztás előtt, tedd fel mindhárom típusnak ugyanazt a kérdést a busz-faktorról, és nézd meg, ki mit ad írásban. Ha közben arra vagy kíváncsi, milyen állapotban van a mostani oldalad, az ingyenes technikai átvilágítás pár perc alatt képet ad róla, előzetes tól-ig árat pedig az ajánlatkérés oldalon kapsz, a végén díjmentes 30 perces konzultációval.